Hogyan szűrik a kormányok az internetes tartalmakat?

Rob Faris az amerikai Open Net Initiative nevű szervezet képviseletében beszélt kedden a kormányzati internetszabályozásról. Faris különböző országok eljárását vizsgálta, és a befolyásolás, a tartalomszűrés három generációját különítette el.

Az első lépés az egyszerű szűrés volt, amely szoftverek segítségével találta meg és tiltotta le a nemkívánatos tartalmakat. A második generáció már valamivel kifinomultabb, de továbbra is részben az elsőn alapul. A szoftveren kívül azonban más eszközökkel, például jogi fellépéssel lehetetlenítette el az állam ezekben az országokban azokat a szájtokat, amelyek a kormányzatnak nem tetszettek.

Egyes országokról is szólt Faris. Kiemelte Argentína esetét, amikor bizonyos időszakokban lehetetlen volt Maradonára keresni a dél-amerikai országból, illetve bizonyos argentin verziójú keresőprogramokon. A sportolón kívül néhány argentin politikusra sem adott találatot a szóban forgó keresőprogram.

A harmadik generációs internetszűrés már igazán kifinomult technológiát alkalmaz. Ez bizonyos politikai nézetek terjesztésén és a közvetítő eszközök "nem túl kemény" befolyásolásán alapul. Ilyen, Vlagyimir Putyint támogató kormányzati propaganda folyik például Oroszországban Faris szerint.

A szakember úgy véli, Kína a legjobb példája annak, hogy a szűrés és szabályozás mindhárom generációja "együtt él" - bizonyos szájtokat teljesen blokkolnak, máshol a tartalmat szűrik, és a harmadik generációs módszerek is megjelentek az ázsiai országban.

Faris előadása után indiai, pakisztáni és kirgiz hozzászólók árnyalták a képet: a pakisztáni Shahzad Ahmad, a Bytes for All szervezet munkatársa arról az esetről beszélt kimerítően, amikor egy bíró a szélsőséges csoportoktól befolyásolva betiltotta szinte az egész Facebook és sok más internetes oldal elérését is Pakisztánban. Végül a legfelsőbb bíróság felülbírálta ezt az ítéletet, amit Ahmad nagy sikernek tekint.

Sunil Abraham az indiai Centre for Internet and Society képviseletében viszont arról beszélt, hogy az indiai szoftverfejlesztés központjában a Microsoft szakértői képzik a bírókat az internetes jog alkalmazására, Indiában tehát más a helyzet, mint a szomszédos Pakisztánban.

A kirgiziai Tattu Mambetalieva a Civil Initiative on Internet Policy képviseletében oroszul szólalt fel, a tolmács és az ő szavaiból kiderült, hogy Kirgizisztánban az ötmillió lakos közül nyolcszázezren neteznek. Viszont ott is van negatív példa: egy internetszolgálató kiadta felhasználóinak adatait a kormányzati szerveknek, és sokan ezután börtönbe kerültek a volt Szovjetunió közép-ázsiai utódállamában.

Read the original in hvg.hu